|
agonia russkaia v3 |
Agonia.Net | Правила | Mission | Контакт | Зарегистрируйся | ||||
|
|
| |||||
| Статья Общество Конкурс Эссе Multimedia Персональные Стихотворения Пресса | ||||||
![]() |
|
|||||
agonia ![]()
■ идут купцы Контакт |
Комментарии членов сайта
Просмотревшие: 6841
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2011-12-04 | [Этот текст следует читать на // Русском magyar] | Submited by P. Tóth Irén
Most kiállok az esõbe,
elszántan és födetlen fõvel. És a csattanó villám átszalad a szívemen, és a zuhogó zápor széjjeláztatja szénfekete testemet, és beszívnak magukba a föld pórusai ezerkilencszázhuszonnyolc június tizenhetedikén. De holnap rózsaként nyílok ki ablakod alatt és minden eljövendõ igaz ember szíve alatt. 1928
|
||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|||
| Дом литературы | |||||||||
Переиздание любых материалов этого сайта без нашего разрешения строго запрещено.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Политика публикации и конфиденциальность